Az elmével való munka, amire jelenleg a hipnózis a leghatékonyabb módszer – tömören ennyi.

Az 5 érzékszervünkön keresztül érkező és az elmében tárolt érzések és érzelmek újraélése, újraértelmezése, elfedése, átalakítása… De ennél sokkal több is van benne, mert ezek még mindig csak a következmények. És amíg a következményekkel foglalkozunk, addig az elért javulás idővel elmúlik, vagy jön helyette más probléma, mert az okokkal nem foglalkoztunk.

Nézzünk egy mesét példaképpen, aminek a főszereplője a Lelki Vakond, gazda, legény.

 

A gazda összetalálkozik a legénnyel és elkezdi mesélni nagy bőszen, hogy mi történt vele. - Van egy nagyon szép kertem gyönyörű fűvel. Egyik nap ránéztem a füvemre és látom, hogy egy nagy vakondtúrás van rajta. Odamentem, hogy eltüntessem onnan, de mikor odaértem, látom, hogy egy cigaretta füstöl a tetején… hm, ez a dohányzás, ezt meg kell szüntetni! Megfogtam egy bronz ásót, amivel eldobáltam a vakondtúrást. Ezután elégedettség töltött el, mert megint a szép füvét láttam. Másnap megint ránéztem a fűre és megint láttam egy túrást, igaz ez már egy kicsit jobbra volt az előzőtől. Nem tétlenkedtem, megint gyorsan odarohantam. Látom ám, hogy virágporral van tele a vakondtúrás… hm, ez allergia, ezt meg kell szüntetni! Ismét megfogtam egy ásót, ami ezüstből volt. Megint eldobáltam és békésen szemléltem a szép füvemet. Harmadik napon látom ám, hogy ott egy túrás megint. Rohantam, szaladtam oda, majd megtorpantam, mert ez egy hatalmas, zsíros, kövér vakondtúrás volt… hm, ez túlsúly. Mit csináljak? – vakartam a fejemet. – Már szaladtam is az arany lapátért, amivel ellapátolhattam a földet a fűről. - Hát ez történt velem az elmúlt 3 napban. - mondja a gazda. - A legény aki végighallgatta a történetet így szól a gazdához. – Eltelt 3 "esztendő", kipróbáltál 3 különböző megoldást. Nem lenne egyszerűbb megkeresni a vakondot? Gyere segítek!

 

De mi az igazi ok?

 

Mi a hipnózis? Mi ez az állapot?

Mi történik, ha máshogy teszem fel a kérdést… Mi nem hipnózis?

Ehhez tisztáznunk kell, hogy a hipnózis egyfajta megváltozott tudatállapot, ami a mindennapjaink része.

 

Mondhatjuk hipnózis az egész világ. Sokan varázslatnak, bűvészkedésnek gondolják, pedig mindenki átmegy ezen a folyamaton nap, mint nap, akaratán kívül. Akár zöldségpucolás közben is képesek vagyunk belépni ebbe az állapotba, mikor azon kapjuk magunkat, hogy készen vagyunk, de nem emlékszünk a folyamatra.

 

Tudnunk kell, hogy napjaink 95-98%-ában tudatalattiban lévő szuggesztiókat, üzeneteket, mondatokat, szokásokat, stb. futtatunk és hajtunk végre. Így egy nap kb. 30-90 perc közötti idő áll rendelkezésünkre a 24 órából, amikor van valami beleszólásunk az életünkbe. Ez nem is lenne probléma, ha a legtöbbet futtatott programok nem negatívak lennének. Mert ki az, aki minden nap újra akarna járni tanulni, enni, beszélni, stb.? A szokásaink tudat alatt futnak, tehermentesítve a tudatunkat. Szokás bizonyos mondatok és szavak használata is, ezek egyfajta válaszreakciók. A szokások, hogy felkelek, iszom, mosakszom, autóba ülök, munkába megyek, stb. mind automatikus folyamatok. Ez az egész ad egyfajta látszatbiztonságot az elménknek. Elég, ha csak egyet kiveszünk, és már nem érezzük jól magunkat. Egyből próbáljuk a változást korrigálni, hogy visszakerüljünk a régi megszokott dologhoz. Az is megszokás, ha valaki mindig valami újra vágyik.

 

Fontos, hogy önhipnózis, önszuggesztió létezik csak. Ha a gyereknek a szülő azt mondja, hogy ebből a gyerekből se lesz sportoló, az ügyetlensége miatt, akkor ezt a gyereknek kell magába bélyegeznie, az érzelemmel együtt. A szülő ezt nem tudja a gyereknek beültetni, ha az nem fogadja el. Kivéve 6 éves kor alatt, amikor a gyerek mindent feltétel nélkül elfogad a szüleitől.

 

Egy szuggesztió mindig autoszuggesztió, mert azt be, és el kell fogadni a másiknak. Magáévá kell tennie. Hiába alkalmaznának egy olyan szuggesztiót például egy anyán, hogy a gyerekének ártson, mert ez soha nem fog bekövetkezni. Akármilyen mélyen van hipnózisban, akármilyen befogadó és akármilyen hosszan van ebben az állapotban.

Viszont egy gyerekkorban kapott szuggesztió, amit elhittem, befogadtam, magamévá tettem az érzelemmel együtt, akár egész életemben beteggé tehet, és jelenlegi problémám forrása.

Nagyon fontos, hogy ennek az ellenkezőjére is képes a szuggesztió!!

 

 

Egy szuggesztió az agyban mindig ugyanazt a neuronhálózatot aktiválja. Az agy nagyon takarékos így mindig csak azt a neuronhálózatot tartja meg, amit használ rendszeresen.

 

A képzelet mindig erősebb, mint a „valóság”. Ha én azt képzelem, hogy a fagyitól, hideg víztől megfájdul a torkom, akkor így is lesz, függetlenül attól, hogy mi a „valóság”. Aki sportol, és úgy hiszi, hogy a mozgástól lesz egészséges, tényleg fittebbé válik. Viszont egy szerzetes, aki egész nap ül és meditál, szinte sosem mozog, ugyanolyan egészséges lesz. Az elmében semmi különbség sincs a kettő között.

 

Nézzük milyen megváltozott tudatállapot nem hipnózis… Aminek nincs célja, motivációja és nincs időhöz kötve. EEG-vel vizsgálva az agyat, hipnózisban egy bizonyos frekvencia dominál. Kellemes ellazultság, pihenés, nyugalom figyelhető meg közben.

 

Mire használható ez az állapot?

Bármire, amit az elme képes elképzelni és elhinni.

 

A határt mindenki saját maga állítja fel.